A lehulló levelek az őszi és téli időszakban elbomlanak, és egyrészt bőséges tápanyaggal látják el a talajt, másrészt melegen és nedvesen tartják, ez pedig kedvez a benne élő különféle élőlényeknek. Hol és hogyan érdemes összegyűjteni a lombot? És mit tegyünk vele? Ezt járjuk körbe.
Lassan sárgulni kezdenek a fák levelei, és néhány hét múlva apránként az összes lehullik. Attól függően, hogy mennyi lombhullató fa található a kertünkben, kisebb-nagyobb gondot jelent ilyenkor a szanaszét heverő avar gyűjtése és elhelyezése. Régebben sokan összegereblyézték és elégették a kerti hulladékot, ám ez a módszer nem környezetkímélő, már csak a légszennyezés miatt sem, és tilos is az egész országban, 2021. január elsejétől. Ráadásul az avar összegyűjtésével a természet rendjébe avatkozhatunk. Korábban már írtunk arról, hogyan tarthatunk rendet a kertben környezettudatos módon. Most más szempontból adunk tippeket a kertészkedéshez, és szerszámokat is ajánlunk.
Amiről szó lesz
Hol szedjük össze és hol ne?
Azok a kertészek, akik a pázsit kezelésére helyezik a fókuszt, egyértelműen azt javasolják, hogy lombhullás után gyűjtsük össze a fűről a zöldhulladékot. Ennek oka az, hogy a földön fekvő falevelek elveszik a fűszálaktól a fényt, és bár óvják a talajt a párolgás okozta kiszáradástól, nem engednek utat a hulló csapadéknak a föld felé. A gyepen elterülő avar a bomlása során helyet adhat kártevőknek és gombáknak, amelyek károsíthatják a füvet, így a minőségének megőrzése érdekében gereblye segítségével takarítsuk össze a faleveleket, és menjünk végig gyeplazító gereblyével is a pázsiton.
Ugyanakkor olyan helyeken – például nagy bokrok, sűrűbben sorakozó fák, sövény alatti területek – ahol amúgy sem nő fű, mert a magasabb növény leárnyékolja, az avartakaró kifejezetten hasznos. A bokrok és sövények alá terített avar szigetel is, ezzel megóvja például a tujákat vagy érzékenyebb virágzó bokrokat a kifagyástól. Ne csak közvetlenül a törzs, illetve tő köré szórjunk avart, hanem bátran terítsük a takarót a bokor teljes szélességéig, vagy ameddig a bokor árnyéka nem engedi nőni a füvet a növény alatt. Hiszen a növény gyökere a földben nagyjából akkora területen ágazik szét, mint a koronája, vagyis a földbe szivárgó tápanyagot az egész területen szívesen fogadja.
A mogyoró és orgonabokrok alá nyugodtan söpörjük be a lehullott saját leveleket, de a málnasor is meg fogja hálálni, ha lehullott lombot terítünk alá. A lombtakaró alatt a talajélet élénk lesz, így lazul, puhul, és tavaszra sokkal jobb vízáteresztő-képességű lesz a talaj.
Őszi lomb a kertben – hol érdemes összegyűjteni? Fotó: Nong Vang/Unsplash
Mit csináljunk az összegyűjtött lombbal?
Ne égessük el az avart! Ha semmiképpen sem akarjuk takarásra használni a leveleket, adjuk le zöldhulladékként a megfelelő helyre.
Amennyiben szeretnénk kipróbálni a mulcsolást és takarást, érdemes meggondolni egy levél- és/vagy ágaprító beszerzését, mivel a darált zöldhulladék gyorsabban bomlik, egyenletesebben teríthető, nem hordja szét a szél, és nem akadályozza a hulló csapadék földbe szivárgását sem.
Az avar- és ágdarálékkal bátran betakarhatjuk (legalább 6-8 cm vastagon) az eperágyást, illetve azokat a földterületeket, ahol évelők vagy tél alá vetett magvak várják a következő tavaszt. Mire tavasszal növekedésnek indulnak ezek a növények, a mulcstakaró összeesik, szinte elolvad a bomlási folyamatok következtében. Jót tesz, ha a mulcsban nem csak levéldarálék van, hanem kisebb ágak vagy kéregdarabok is, mert ezek szellősen tartják a mulcsréteget.
Ha csodálatosan gazdag, morzsás és tápláló zöldtrágyát szeretnénk nyerni, próbáljuk ki a komposztálást. Ebben a módszerben az a jó, hogy nem csak a lombot és egyéb kerti zöldhulladékot “emészti fel”, hanem a háztartásban keletkező szerves hulladék nagy részét is. A komposztáláshoz csak egy fakeret vagy műanyag láda kell, amelyet apránként érdemes feltölteni a zöldhulladékkal, közben finoman nedvesíteni és vasvillával időnként összeforgatni, hogy mind a nedvesség, mind a bontást végző baktériumflóra eljusson minden részébe. Vannak, akik műtrágya, trágya (nitrogéntartalom miatt) vagy valamilyen kifejezetten komposztáláshoz való baktériumflóra hozzáadását is javasolják, de anélkül is kiválóan működik.
Nem kell tartani a komposztálástól, hiszen semmilyen káros vagy kellemetlen (büdös) anyag kibocsátásával nem jár, ugyanakkor a következő évben nagy öröm a kiváló termőföld, amely a természetes folyamatok révén keletkezik. Tilos viszont a komposztba bármilyen állati eredetű hulladék elhelyezése és húsevő állatok (kutya, macska) ürülékét sem szabad beletenni, a növényi melléktermékek (héjak, szárak, az ételbe fel nem használható, csúnya, sérült részek) viszont hozzárakhatók.
A lombgyűjtés eszközei
A lehullott falevelek összeterelésének legalapvetőbb és leghagyományosabb eszköze a gereblye és a lombseprű. A lombseprű könnyedebb munkát tesz lehetővé, olyan helyen alkalmazzuk, ahol nem magas a fű vagy nincs olyan cserjés aljnövényzet, amelybe a vékony lamellák beakadhatnak. Ilyen helyen a gereblye a hatékonyabb, amely behatol a fűszálak közé és onnan is hatékonyan emeli ki a hulladékot.
Modern lombgyűjtő eszközök a különféle lombszívó és/vagy lombfújó gépek. A fújók különféle szélerősséggel és változatos célfeladatokhoz változatos formára kialakított csövekkel terelik az általunk kívánt irányba a leveleket. Előnye, hogy a nedvesség miatt letapadt leveleket kiszárítja, felválasztja a földről. A lombszívók egy a géphez csatlakoztatott zsákba gyűjtik a hulladékot. Előnyük, hogy nem csinálnak port, rögtön rend lesz a használatuk után.
