Mire érdemes odafigyelni, ha nekifogunk házunk ékességének rendbetételéhez? Hogyan fogjunk hozzá és milyen alapkérdéseket tisztázzunk már az elején?
Ahogy egyre többet süt a nap, sokan egyre több időt töltenek a házon kívül, a kertben, a hétvégi házban, nyaralóban. Mint minden évben az első munkálatok általában az elmúlt tél nyomainak eltüntetésére irányulnak. S ha ez a fázis kész, sokan ekkor látnak neki a már tavaly óta tervezgetett nagy átalakításnak, kerti ráncfelvarrásnak. Nem mindegy azonban, hogy mivel próbáljuk feldobni az apró – vagy akár nem is olyan apró – zöldterületet. Amely egyaránt szolgál nyugalmat árasztó oázisként, konyhakertként és esetleges kerti partik színhelyeként.
A növényzet ápolása
Természetesen a kertek legfontosabb vonása, hogy milyen virágok, fák, bokrok és dísznövények kapnak helyet benne. Ez egy nagyon kritikus pont, ugyanis akadnak olyan típusok. Amelyek „nem jönnek ki túl jól” egymással, sőt, kifejezetten károsak lehetnek. Ilyen például a diófa, amelynek leveléből olyan vegyi anyagok kerülnek a talajba, amelyek gátolják a többi növény fejlődését, s ahol egykor dús zöld gyep fedte a talajt, ott egy-két év leforgása alatt csúnya kopár folt alakulhat ki. A diófa ültetését. Ezért célszerű átgondolt helyen megvalósítani.
Alapszabály, hogy mielőtt bármit telepítenénk a kertünkbe, mérjük fel, hogy milyen típusú talajjal tudunk dolgozni. Ha ugyanis túlzottan magas a föld mésztartalma, számos mészérzékeny faj – mint például a mocsári ciprus, a vörös tölgy, a rododendron és a csarab – hamar kipusztulhat, hiába a lelkiismeretes gondozás. Bizonyos fajok még ennél is kényesebbek, s csak akkor képesek fennmaradni, ha nagyon rendszeresen öntözzük őket. S ha nem kellően párás a környezet a kertben, akkor bizony nem sok reménnyel kecsegtet a túlélésük.
Ha kisgyermek, vagy házi kedvenc is előfordul a kertben. Érdemes átgondolni, hogy az ültetésre kiszemelt fa, vagy bokor nem jelent-e potenciális veszélyforrást. A sokak által kedvelt, dísznövényként ültetett ricinus például teljes egészében mérgező. Akárcsak az ugyancsak mutatós tiszafa. A háziállatok esetében ez kevésbé jelent problémát, ők ösztönszerűen tudják, hogy mit szabad és mit nem szabad megenni – bár természetesen véletlenek mindig előfordulhatnak – azonban egy kisgyerek számára kifejezetten csábítóak lehetnek a szép, színes bogyók, levelek. Többféle ilyen növény is létezik. A fenti kettőt csak példaként említettük meg, ezért érdemes tájékozódni, a kertészetben rákérdezni, hogy egy kiszemelt bokor, vagy cserje nem jelent-e veszélyt családtagjainkra nézve. Ettől függetlenül, bármilyen munkavégzéshez használja a szükséges védőfelszerelést.
Sokan szeretik a mindent behálózó, kúszó indájú növényeket. Amelyekkel beborítható a kerti lugas, a ház oldalában heverő hatalmas szikla, vagy akár a sufni oldala. Itt sem árt némi előrelátás. Ugyanis a legtöbb ilyen kúszónövény inkább a hűvösebb, árnyékos szegleteket kedveli, ha közvetlen napsütés éri, akkor hamar elsorvadnak, helyüket a fényigényesebb fajok vehetik át. Ami rövid idő alatt teljesen átalakíthatja az általunk elképzelt kert képét. Szerencsére az itt található kézi ágvágókkal és sövényvágókkal könnyedén kordában tudja tartani őket: https://www.primanet.hu/termekek/kert/
Hasonló a helyzet a vörös levelű növényekkel – juharfajták, borbolya, vérmogyoró, stb. Amelyek nagyon látványos elemei lehetnek a kertünknek, feldobva annak összhatását. A kúszónövényekkel ellentétben azonban ezek a fajták kifejezetten igénylik a napot, árnyékban. Ugyanis megváltozik leveleik kémiai összetétele, s a harsány vörös lombozatból pillanatok alatt átlagos zöld levélkorona válik. Javaslatunk tehát: a kúszó indákat az árnyékba, a vörös levelű növényeket a szabad területre érdemes telepíteni.
