A cikk a ,,Hogy a túra ne a túlélésről szóljon” című sorozatunk második része.
A legfontosabb tehát: ne essünk pánikba!
Néhány szabály, amit ha betartunk, jelentősen növeljük a biztonságunkat:
- Ha lehet, ne túrázzunk sötétben, számoljuk ki, meddig tart a túra.
1 óra alatt általában 5 km-t tudunk megtenni, de nehéz terepen, csomaggal inkább a 2-3 km/ó a jellemző. Ha nem érünk vissza estig, akkor úgy kell készülni! - Ne túrázzunk egyedül!
Ketten, vagy csoportosan eltévedni inkább kaland, egyedül könnyen rémálom lehet. - Ha van nálunk felszerelés, nem árt, ha tudjuk használni.
A térkép, iránytű, tűzgyújtó csak akkor jó valamire, ha van benne gyakorlatunk.
A felszereléslista, néhány jótanáccsal:
- Megfelelő lábbeli. Ez egy könnyű sétához lehet sportcipő is – minél mélyebb, recésebb talppal –, de ha eső várható, hosszabb távot megyünk, vagy sziklás terepen kell sokat mozogni, túracipő, még inkább bokát is fogó bakancs. Ha minimális esélye van az esőnek, vagy annak, hogy vízbe lépünk, a cipő legyen vízálló. Magas hegyekben az eső gyakoribb és váratlanabb lehet. Ha lehet, ne aznap vegyük fel először a cipőnket, mert ha a természetben derül ki, hogy töri a lábunkat, keserves napunk lesz.
- Kabát és nadrág. A nadrág anyaga legyen erős, ha nem akarunk pluszban költeni, megteszi egy nem túl szűk szabású farmer is. A kabát legyen vízálló (ne csak úgy-ahogy, hanem tényleg), vagy vigyünk magunkkal esőkabátot, poncho-t. A legjobb, ha a felsőtestünkön rétegesen öltözünk. Alul legyen egy könnyebb, vékony réteg, például egy póló (hosszú vagy rövid ujjú). Legyen nálunk egy köztes réteg, egy polár, vagy más anyagból készült, „jó meleg” pulóver vagy kardigán, míg kívülre, un. héjként egy szél- és vízálló kabát, például egy túrakabát vagy széldzseki.
- Hátizsák. Sokan oldaltáskát hordanak, mások a kezükben visznek valamit, de a szabad mozgást és a megfelelő egyensúlyt csak a hátizsák adja meg. Ez legyen minél könnyebb és kisebb, ha csak egy napra megyünk, az 5-25 literes modelleknek elégnek kell lennie. Kisebb túrákhoz elegendő egy utcai hátizsák is, de ha hosszabb gyaloglásra, nehéz terepre készülünk, jó, ha a zsáknak van olyan része, amit a derekunkon rögzítünk, így tehermentesítve a hátat és a vállakat.
- Feltöltött mobiltelefon. Nem elég, ha a telefon akkumulátora fel van töltve, az sem árt, ha lehet vele telefonálni (van egység a kártyán, stb.). Igaz, segélyhívásra a lejárt egyenlegű, sőt, a sim-kártya nélküli telefon is alkalmas. A mai telefonok nagy részében GPS vevő, térképalkalmazás is van. Ezek a térképek azonban autósoknak lettek készítve, a turistautakat ritkán jelölik. Ha erre lenne szükségünk, vegyünk speciális túra GPS-t. Ha bajba kerülünk, de fizikailag nem sérültünk súlyosan, először a barátainkat, hozzátartozóinkat hívjuk, mert pld. egy hegyimentő beavatkozás később nagyon drága lehet – igaz, nem drágább, mint az életünk, ezért hideg fejjel gondoljuk át, milyen fajta és fokú segítségre van szükség. Magyarországon sem mindenütt van térerő, az erdő közepén a magaslati pontokon érdemes a leginkább próbálkozni.
- Kés. Egy jó kés mindenre jó. Felvágja az ételt, hasznos, ha esőmenedéket kell építenünk, ha nyárs kell a szalonnasütéshez, vagy forgács a tűzgyújtáshoz. Nagytestű ragadozók elleni küzdelemre (használójától függően) nem alkalmas, akármilyen hősies is a gondolat. Nem az a fontos, hogy drága legyen a késünk, és ne is gondoljuk magunkat a túlélés mesterének, csak mert vásárolunk egy komolyabb túlélőkést, vagy speciális szerszámkészletet. Ezek tényleg nagyon jók, de az ebben található eszközöket, szerszámokat tudni kell használni is. Ha nem túrázunk minden héten, megteszi egy egyszerűbb túrakés, vagy egy olcsóbb bicskais. Fontosabb, hogy késünk mindenképp éles legyen, vagy tudjuk, hogy kell megélezni. Ha komolyabb tüzet készülünk rakni, esetleg sátrat vernénk, nagyon jól jöhet egy balta vagy kisebb fejsze is. Mindegy, milyen típusút választunk, de törekedjünk rá, hogy nyéllel együtt ne legyen nehezebb 1 kg-nál, mert egész nap cipelnünk kell. A kifejezetten hasításra tervezett darabok itt nem ideálisak, hagyományos, lapos fejűek közül válasszunk inkább, vannak közöttük kifejezetten praktikus és szép darabok is, mindenféle árkategóriában.
- Helyzetmeghatározás. Ma már többféle túra GPS közül válogathatunk, de ezek jellemzően nem olcsók. Ezzel szemben egy hagyományos turistatérképet mindenki meg tud fizetni, és sokkal nagyobb átfogást ad – igaz, nem mondja meg hol is vagyunk éppen. Mindenképp szükség lesz egy pontos iránytűre is. Nem kell, hogy drága legyen, de a gyerekeknek szánt játékok azért nem alkalmasak. Ha ismerjük, vagy begyakoroltuk a használatát, vihetünk tájolót is magunkkal. A térképolvasás, az iránytűhasználat kíván némi gyakorlatot, ne ott vegyük a kezünkbe először ezeket!
- Kötél. Jól jön, ha menedéket kell építeni, ha egy bajba jutott társunkat kell kimenteni, ha elszakad valami és javítani kell, de – ne kerüljön rá sor – egy törött kart, lábat sem lehet e nélkül sínbe tenni. A leghasznosabb az un. ejtőernyős zsinór, ami vékony, kis helyen elfér, mégis akár 250 kg. teherbírású.
- Víz. Ha a tűz élet, hát a víz még inkább az. Legyen nálunk annyi, amennyi egy napra kellhet. Ez felnőtteknek jellemzően 1,5-2 liter fejenként, de ha nagy a fizikai terhelés, meleg van, vagy nagyon izzadunk, akár a háromszorosa is lehet. Tervezzük be a vízvételi lehetőségeket (források, stb.) és amikor csak lehet, töltsük tele a kulacsot. Akkor is, ha félig van, akkor is, ha már csak egy óra van hátra. Legfeljebb kiöntjük, ha már nem kell. Hosszabb túrán, vagy bizonytalan, általunk kevésbé ismert helyen, ahol nagyobb az eltévedés veszélye (pl. magashegységek), jobb, ha van nálunk vízfertőtlenítő tabletta, víztisztító is. Természetesen élelem is kell, de ezt mindenkinek az étvágyához/ízléséhez kell igazítania. Minden esetre ne romoljon meg túl gyorsan.
- Sebtapasz és társai. Egy-egy karmolás, vágás mindig előfordulhat az erdőben vagy a sziklák között, és a cipő is feltörheti a lábat. Élelmesebbek kiválthatják papírzsebkendő és ragasztószalag kombinációjával, a két alkotóelem sokkal több mindenre használható, és alig foglal nagyobb helyet. Ha allergiások vagyunk bármire, legyen nálunk megfelelő ellenszer. Nem szerencsés az erdőben barátaink, családtagjaink szeme láttára pl. egy méhcsípéstől megfulladni, de az egyszerű orrfolyás, viszketés is ronthatja az élményt.
- Tűzszerszám. A tűz élet. Elsősorban meleget ad, elriasztja a mindenféle nemkívánatos állatokat, és jól látható éjjel is bárki számára, aki a keresésünkre indult. A hazai túrázók, ha véletlenül a természetben kell tölteniük az éjszakát, leginkább a kihűléstől tarthatnak. Tévedés, hogy ehhez fagypont alatti hőmérséklet kell, már 10-15 fok is veszélyes, ha több órán keresztül nem mozgunk! Tüzet gyújtani sok mindennel lehet. Vannak erre a célra speciális tűzgyújtó szerszámok, amelyek nagy szikrákat vetnek, de ezeket tudni kell használni. Csak akkor hagyatkozzunk erre, ha már van benne gyakorlatunk. Az átlag kirándulónak jobb szolgálatot tesz egy egyszerű öngyújtó vagy gyufa, a legjobb, ha mindkettő a szélálló fajtából kerül ki (vihargyújtó, vihargyufa). Ilyenkor jó szolgálatot tehet a papírzsebkendő, vagy a száraz avar. Tűzrakás előtt kotorjuk el a tüzünk közeléből az éghető részeket, tegyünk köré köveket vagy földet, nehogy magunkra gyújtsuk az erdőt!
- Lámpa. Szintén „kötelező” eleme egy hosszabb túrának. Ez lehet egy egyszerű elemlámpa, de nagyjából ugyanazért a pénzért kapunk fejlámpát is, ami sokkal praktikusabb, mert a kezünket szabadon hagyja. Ha sátorozni megyünk, a körbevilágító kempinglámpák hatásosabbak, és meglepő módon a gázzal működő típusok fényesebbek és tovább bírják.
Végül az utolsó kérdés: hogy tudom mindezt magammal cipelni egy olyan kis hátizsákban? A ruhák rajtunk vannak, a többi holmi a víz kivételével pedig alig foglal helyet, úgyhogy menni fog. De bármilyen felszerelés helyett a legfontosabb a felkészültség. A híres túlélők azért tudnak akár egyszál késsel is bármit megúszni, mert sokat tudnak a környezetről és saját magukról. Egy átlagembernek egy késnél azért többre van szüksége, de a lényeg, hogy mindig, mindent előre gondoljunk át, ne becsüljük túl magunkat és soha ne essünk pánikba.
Jó túrázást!
