Sokan nem tudják, mire valók a különféle méretű vagy formájú főzőedények, melyik hogyan teszi kényelmessé a konyhai munkát. Pedig a jelenlegi edényformák nagy részét az igények és a praktikum alakította ki. Amennyiben tudjuk, hogy milyen formájú főzőedényben mit a legjobb elkészíteni, a főzés közben keletkező használt edények mennyiségét is csökkenthetjük, gördülékenyebbé tehetjük a főzést és kényelmesebbé az egyes fázisokat.
Akármilyen típusú főzőedények hívei is vagyunk – kedveljük a rozsdamentes acél, zománcos vagy éppen préselt fenekű alumínium edényeket –számtalan formából és méretből válogathatunk. Blogbejegyzésünkben most adunk néhány támpontot a döntéshez.
Amiről szó lesz
Alap főzőedények: lábas vagy fazék?
A lábas és a fazék között mind a formájukat, mind a felhasználás célját tekintve találunk különbségeket. A fazék magasabb, mint amekkora az átmérője, így viszonylag nagy mennyiségű – jellemzően folyékony – ételt lehet bennük lassan főzni. Nem csupán a különféle levesek elkészítéséhez ideális eszköz, hanem a vízben párolás, marinálás, tésztafőzés is ebben az edényben a legjobb.
A lábas esetében pont fordítva van: a szélessége rendszerint nagyobb, mint az edényfal magassága, így alapvetően pirítási feladatokra, klasszikus főzelékekhez alkalmas. Vagy olyan ételek készítésére, amelyeknél az egyik mozzanat olajon pirítás vagy párolás ‒ ilyenek a különféle pirított hagyma alapú ételek, mint például a pörkölt, vagy azok a főzelékek, amelyeknél a főzést megelőzi az olajon párolás.
Ez az alapvető eltérés érvényesül a különféle lábos vagy fazék méreteknél, így például a rántást kisebb lábasban készítjük, míg a tojást kis fazékban főzzük meg.
Természetesen megjelenésben is különböznek az edények, ezért találunk egyenes falú, hasas kialakítású, zománcozott fedőjű vagy üvegtetős edényt. (Az üvegfedél azért praktikus, mert nem kell leemelnünk a fedőt főzésnél, mégis látjuk, mi történik.)
Speciális lábasok és fazekak
A főzőedények pár típusát a speciális feladatok ellátásához, különleges paraméterekkel látták el, és nem is érdemes másra használni. Ilyen például a tejforraló fazék.
A tejforraló gyakran nem túl nagy méretű (0,5-1 l), főzőedény. Nyelét vagy fülét általában úgy alakítják ki, hogy könnyedén tudjunk tölteni belőle, és csőrt is kap ugyanebből a célból.
A rántás készítésére szolgáló edény kis méretű (0,5 l vagy kevesebb), sokszor hosszú műanyag nyéllel rendelkezik a könnyebb fogás miatt. Gyakori, hogy valamilyen tapadásmentes bevonattal látják el, illetve kapható belőle többféle préselt aljú változat, hogy biztosítják az egyenletes hőelosztást és megakadályozzák az étel leégését.
Tésztafőzéshez vagy olyan ételek (halászlé, gulyásleves, székelykáposzta) készítéséhez használják sokan a kifejezetten nagy fazekakat, amelyekből csak nagy mennyiségben érdemes főzni.
Serpenyők és tepsik
A serpenyők között nem csak méretben lehet különbség, de az oldalfal magasságában, sőt a fülek és/vagy fogantyúk kialakításában is. Alapvetően arra alkalmasak, hogy zsiradékban süssünk bennük dolgokat. A legalacsonyabb (vagy sokszor egész vékony, esetleg ívelt) oldalfallal a palacsintasütők rendelkeznek; hasonló a tükörtojás készítésére alkalmas serpenyők széle, csak ezekben néha mélyedéseket alakítanak ki a tojások számára. A magasabb falú serpenyők ragufőzésre alkalmasak (pl. pirított máj, tokány vagy zöldségragu), ezekhez sokszor fedőt is kaphatunk. A még magasabb falú típusok pedig akkor kényelmesek, ha a pirított ételre végül szósz is kerül. Ezekhez is jól jön a fedő, hiszen a rotyogó szaft könnyen szétfröccsenhet.
Nagy méretű serpenyőkkel már a nyílt tűzön is süthetünk például szaftos húsokat, pörköltet, csirkepaprikást. A stabil fogás érdekében ezek nagy, fém fülekkel rendelkeznek.
A tepsik között is megkülönböztetünk (szintén alapterület és oldalmagasság szerint) egymástól eltérő típusokat. Az alacsonyabbak sütemény sütéséhez alkalmasak, a magasabbak rakott ételek kényelmes elkészítéséhez valók. Formailag különbséget tehetünk az úgynevezett gáztepsik (nem csak gáz sütőben használható, a név csupán a négyzet alakú, a sütő vájataiba betolható tepsi formájára utal) és a tésztasütő tepsik között (utóbbi kisebb méretű, a sütőrácsra kell helyezni és általában füle is van).
Különleges tepsik
A kacsasütő tepsi lényege, hogy tökéletesen záródó fedelével egyenletes meleget ad a benne sülő ételnek. Mivel ugyanabból az anyagból van a teteje és az alja is (pl. zománcozott fém), ezért eloszlatja a sütő belső hőjét és folyamatosan sugározza befelé, így nem ég le, de tökéletesen és mindenhol átsül.
A kacsasütő edényben egész csirkét, kacsát, kisebb libát vagy bébipulykát is süthetünk, de kiválóan alkalmas rakott ételek, kenyér, sütemények elkészítésére is. Általában az utolsó fázisban le szokták venni a fedelét, hogy a készülő étel gusztusosan megpirulhasson.
Arról, hogyan süsd tökéletesre a kacsát, egy korábbi blogbejegyzésünkben írtunk.
Ha tetszett a blogbejegyzésünk, biztosan hasznosnak találod Segítség a konyhai munkában: gépek, amelyekkel jobban megy a sütés-főzés című cikkünket is.
Ha tudjuk, melyik főzőedény mire alkalmas, gördülékenyen és kényelmesen süthetünk-főzhetünk. Fotó: Le Creuset/Unsplash
